Amikor 1978-ban megláttam a napvilágot, még talán nem, pár évvel később azonban már biztosan tudtam: én a színpadon fogok állni, bárhogyan is, de előadóművész leszek. Azokban az években még a prózáké és verseké volt a főszerep, majd jött a zeneiskola: furulya, oboa, fagott, és természetesen ének. A legmeghatározóbb élményem az az egy év volt, amikor a zeneiskola fúvószenekarának (Aelia Sabina Fúvószenekar) fagottosa lehettem. Később – autodidakta módon – zongorázni és gitározni kezdtem, ezeken születtek első dalaim, melyeknek közzétételével inkább nem próbálom meg elvenni a kedvedet a honlapom további látogatásától. 😀
Amikor öcsémmel (Bedőcs Zsolt) az első közös zenekarunkat kezdtük tervezni, a gitárt átadtam neki – mivel addigra kiderült, hogy az nem én hangszerem – én pedig maradtam a billentyűknél, és a mikrofonnál. Egy középiskolai fellépési lehetőség kapcsán gyorsan össze is verbuváltuk a zenekar tagokat és összeszedtük a repertoárunkat. A sikeren felbuzdulva meg sem álltunk, míg be nem jártuk az összes budapesti pinceklub színpadot. 2003-tól aztán komolyabbra fordult a helyzet. Ekkor már Amphion néven progresszív stílusjegyek mentén írtuk dalainkat, amiből 2003-ban “Látomás”, majd 2004-ben “Álmok” néven demo CD-ket is publikáltunk. Utóbbinak 2005-ben angol nyelvű szövegekkel is rögzítettük a dalait. Ez után még szerepeltünk néhány országos tehetségkutató döntőjében, még kisebb fesztiválok nagyszínpadára is sikerült bejutni, de valahogy egyre több és több lemondással járó küldetésünk nem akart az elképzeléseink szerint célt érni, és így kis pihenőt szavaztunk meg ennek a produkciónak, ami után többet nem is folytattuk a közös zenélést.
Ekkor már 2007-et írtunk és ha már a zenekar “pihent”, egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan jelentkeztem az akkor induló “Társulat” című televíziós versenybe, ahol az István a Király 25. évfordulójára készülő rockopera bemutatóra lehetett szerepeket elnyerni. István szerepére bejelentkezve egész a középdöntőig sikerült jutni, tovább azonban már nem. A Koppány szerepére jelentkező Kiripolszky Péterrel a versenyben kötött barátságunk viszont elvezetett a Felvidéki Rockszínház egyik rockopera előadására, ahol azonnal beleszerettem ebbe a csodálatos felvidéki csapatba. Amikor ezt követően lehetőségem adódott bekerülni a színház társulatába, egyetlen percig sem gondolkodtam. Elmondhatatlan az a hála, amit a mai napig érzek, hogy befogadtak maguk közé.
A Felvidéki Rockszínház újdonsült énekeseként aztán olyan felkérést kaptam, amiről azelőtt álmodni sem mertem volna. Koltay Gergely meghívására Kormorán zenekar 2007. decemberében a teltházas Körcsarnokban tartott koncertjén a zenekar énekeseivel együtt énekelhettem a Megfeszített c. rockopera fináléját, a Magyar Golgotát.
….
/folytatás következik/ 🙂